|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 49 találat | lapozás: 1-30 | 31-49 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Neményi József Nándor 2002. december 30.Az 1989-es fordulat óta a terheket kizárólag a dolgozók, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, tehát a kisjövedelműek vállára hárították. A demokrácia nagy ígéretei hazug fogadkozások maradtak, miközben egy szűk réteg (jórészt a mindenkori politikai hatalom köpenyegforgató klientúrája) mérhetetlenül meggazdagodott. A szegény rétegek jogainak és érdekeinek védelme eddig egyetlen politikai hatalomnak sem volt célkitűzése. Ez alól nem kivétel, sajnos, az RMDSZ sem. Mindezek miatt az RMDSZ keretében megalakítják a Demokratikus Újbaloldal platformját, hogy képviseljék a szegény sorsú magyarok érdekeit. A Demokratikus Újbaloldal túllépi a hagyományos baloldal korlátait. A demokratikus Újbaloldal soraiba szólítja mindazokat, akik a fenti törekvéseket a magukénak vallják, tehát a keresztényszocialistákat, a szociálliberálisokat, a szociálökológusokat, a szocialistákat és a reformkommunistákat is. A Demokratikus Újbaloldal elítéli az RMDSZ szervezeti egységének megbontását. A Demokratikus Újbaloldal a szociális piacgazdaság kiépítésének híve. A ráfizetéses állami vállalatokat el kell adni vagy csődeljárással fel kell számolni, természetesen az alkalmazottak preventív átképzése és másutt történő elhelyezése mellett. A reprivatizáció kérdésében támogatják az állami tulajdonba vett közösségi és egyházi javak visszaszármaztatását, kivéve azokat a földterületeket, amelyek a földreform során kisparaszti tulajdonba kerültek. A Demokratikus Újbaloldal elutasítja a hitélet bármiféle korlátozását. A romániai-erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit jogosnak tekintik, ezt a törvény által garantált kultúrautonómia kivívásával lehet elérni. A magyar nyelvű állami egyetem visszaállításának követelése szükséges és jogos. Amíg ennek politikai és pénzügyi feltételeit meg lehet teremteni, támogatják azt az elképzelést, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, de általában a vegyes nemzetiségű vidékek főiskoláin is magyar nyelvű tagozatok, esetleg fakultások létesüljenek. /Neményi József Nándor: A demokratikus újbaloldal szándéknyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./2003. január 24.A Demokratikus Újbaloldal szándéknyilatkozatának közreadásakor tisztában voltak azzal, hogy tömörülésüket sokan gyanakvással fogadják majd, jelezte közös cikkében Nagy Károly, a Demokratikus Újbaloldal SZKT-képviselője és Neményi József Nándor gazdasági főtanácsadó.Vitatták Asztalos Lajos nak, a Szabadság hasábjain január 27-én megjelent írását, amelyben azt állította, hogy a reformkommunisták befogadásával a demokratikus újbaloldal a volt pártnómenklatúra, a volt szekusok számára egyengeti az utat a hatalmi pozíciók felé, és a reformkommunisták a bukott embertelen társadalmi rendszer visszaállítására törekednek. A két szerző magyarázkodni kezdett, védve a reformkommunistákat, akik lemondtak a proletárdiktatúráról, elfogadták a parlamentarizmust, és a többpártrendszert. Azt azonban megőrizték, hogy az emberiség jövőjét a szocialista társadalom képezi. "A szocializmus fogalmát viszont már az eredeti marxi értelemben használják, így szocializmuson a széles önkormányzati jogokra épülő termelő és fogyasztó közösségek olyan szövetségét értik, amelyben a termelt javak elosztása a végzett munka értéke és társadalmi jelentősége alapján történik." A Demokratikus Újbaloldal azt keresi, mit lehet tenni a nagyon rossz szociális helyzet javításáért. /Nagy Károly, a Demokratikus Újbaloldal SZKT-képviselője, Neményi József Nándor, gazdasági főtanácsadó: Vigyázz, jön a mumus! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2003. január 24.A Művelődés /Kolozsvár/ közművelődési folyóirat múlt évi utolsó száma közölte a legújabb EMKE-díjasok fényképes névsorát és a laudációkat, valamint a folyóiratnak a 2002. évet átfogó tartalomjegyzékét és a névmutatót. Neményi József Nándor a környezetkultúráról, a környezeti nevelés fontosságáról, Pillich László a polgári önszervezési modellekről fejtette ki véleményét. Borbély Erika a néprajz-magyar szakos diákok muzeológiai szakgyakorlatainak élményeit, eredményeit foglalja össze. Az Erdélyi Riport A revizionizmus árnyékában címmel közölt legújabb számában terjedelmes anyagot, megszólaltatva a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nemrég lemondott kolozsvári vezetőjét is. Összeállítást közölt a lap a státustörvény tervezett módosításától. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2003. február 18.Febr. 17-én együttes ülést tartott Kolozsváron az RMDSZ baloldali platformjainak, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE), a Demokratikus Új Baloldalnak (DÚB) és a Szociáldemokrata Platformnak (SZDP) az országos vezetősége, hogy közösen kiértékeljék a Szatmárnémetiben lezajlott VII. RMDSZ- kongresszus eredményeit. Neményi József Nándor kifejtette: mindenben támogatják a jelenlegi RMDSZ-vezetőséget. "A baloldali érzelműek a tagság 15-20%-át teszik ki, ami azt jelenti, hogy senkit sem tudunk hatalomra juttatni, de bárkit meg tudunk buktatni" - jelentette ki Neményi József Nándor. /Ö. I. B.: Baloldali RMDSZ-támogatás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./2003. május 6.Az RMDSZ keretén belül működő Demokratikus Újbaloldali Fórum Együtt - mindnyájunkért mozgalmának kezdeményező bizottsága - Bitay Ödön, Bódi-Kolumbán Botond, Ferencz János, Kerekes László, Lőrincz József, Ugri Jenő - ápr. 30-án, Sepsiszentgyörgyön kiadott Felhívásában arra szólította föl a romániai-erdélyi magyarságot és valamennyi RMDSZ-szervezetet, hogy a szövetség egységén munkálkodjon, de ne tévessze össze a szövetséget a jelenlegi vezetőséggel. Az RMDSZ eddigi tevékenységét nem tartják kielégítőnek. Javasolták, hogy az intézmények élén ne pártérdekeket, hanem a közösséget szolgáló vezetők dolgozzanak. A magyar gazdatársadalom újjáteremtését, a munkanélkülivé vált szakmunkások kisipari termelő és szolgáltató szövetkezetekbe tömörítését szorgalmazzák. /A Demokratikus Újbaloldali Fórum javaslatai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./ / Megdöbbentő és felháborító az a nyilatkozat, amelynek kivonatát a Kovászna megyei Újbaloldali Fórum néhány tagja által fogalmazott szöveg alapján a Szabadság máj. 6-i száma közölte közleményben, jelezték közleményükben a Demokratikus Újbaloldal megalakításának kolozsvári kezdeményezői, Nagy Károly, Láng János és Neményi József Nándor. Az RMDSZ nem működhet eredményesen, ha legitim vezetőit folyamatos támadások érik, hitelüket rontják, hogy aztán kudarc esetén ujjal mutogathassanak rájuk. A Demokratikus Újbaloldal elítél minden olyan fellépést, ami önös érdekek alapján megbontja az RMDSZ cselekvési egységét. A Demokratikus Újbaloldal Alapszabályzata kimondja, hogy az Újbaloldal helyi csoportjai helyi jellegű kérdésekben önállóan dönthetnek. Az RMDSZ munkájáról azonban csak az Országos Értekezletnek, vagy sürgősségi esetekben a Bizalmak Tanácsának van joga véleményt mondani. A háromszékiek illetéktelenek voltak a Demokratikus Újbaloldal nevében bármit is nyilatkozni. /Illetéktelenül nyilatkoztak az újbaloldal háromszéki képviselői. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./2003. november 6.Az Európai Bizottság nov. 5-én jóváhagyta az EU-hoz jövőre csatlakozó tíz ország, valamint a három tagjelölt felkészülését értékelő éves jelentéseit. Románia esetében a legfontosabb nyitott kérdés az volt, megkapja-e az ország a bizottságtól a "működő piacgazdaság" minősítést. Az értékelés e ponton nem egyértelmű. A dokumentum megfogalmazása szerint "Románia működő piacgazdaságnak tekinthető, mihelyt döntő jelentőségű intézkedések történnek az eddigi jó haladás folytatására". Románia teljesítette a közalkalmazottak bérszintjének ellenőrzése kapcsán vállalt kötelezettségeit. A dokumentum szerint gyorsult az állami vállalatok privatizációja és átszervezése, a bankágazatban csökkent az állami részesedés. A dokumentum megjegyzi: fel kell számolni az állammal szembeni és az energiaszektorban a körbetartozások felhalmozódásának alapvető okait, és folytatni kell a szerkezeti átalakítást és a privatizációt az olyan kulcsterületeken, mint az energiaszektor, bányászat és szállítás. A jelentés szerint Románia továbbra is tiszteletben tartja az alapvető emberi szabadságjogokat, számos intézkedés történt a diszkrimináció csökkentésére, és újabb lépések történtek a nemzeti kisebbségi jogok megerősítésében. Neményi József Nándor, a Versenytanács alelnöke, aki két éve integrációs államtitkári tisztséget is betölt, optimista Románia gazdasági előmenetelével kapcsolatban. 2007-ig közel 2000 törvényt kell újragondolni. /Sz. K.: Még csak majdnem működő piacgazdaság. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./ Az Európai Bizottság idei országjelentése megállapította, hogy Románia működő piacgazdaságnak tekinthető, ha "döntő jelentőségű intézkedések történnek az eddigi jó haladás folytatására". Ugyanakkor az igazságügyi és közigazgatási reformok elmaradása akadályozó lehet. A jelentés elismerte a korrupcióellenes intézkedéseket, de figyelmeztetett: a jogszabályokat alkalmazni is kellene. Romániának még egy éve van arra, hogy lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, ha 2007-re szeretne tag lenni. A kritériumok teljesítése azonban olyan drasztikus intézkedésekkel, társadalmi feszültségekkel jár, amit egyetlen, a választások megnyerésére aspiráló párt sem vállal fel a kampányok évében. /Székely Kriszta: Országjelentés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./2003. december 3.A Román Nemzeti Bank december 5-én bocsátja forgalomba az egymilliós bankjegyet. Neményi József Nándor, a Versenytanács alelnöke szerint az egymillió lejes bankjegy bevezetése mindössze formai jelenség, ugyanakkor két tényezőre hívta fel a figyelmet ezzel kapcsolatban. Jövőre a gazdasági növekedés mindössze 4,4-4,5 százalékos lesz, kisebb a tervezettnél, az infláció pedig 15% körül jár majd. Neményi elmondta továbbá: a román gazdaság teljesítőképessége alacsony, nagy az aránytalanság az igények színvonala és a lehetőségek között. Ezért szerinte jövőre nagyobb mértékű fizetés-, ösztöndíj-, illetve nyugdíjemelés várható. /(sbá): Mikulás hozza az egymilliós bankjegyet. Neményi: Az új bankó formai jelenség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./2004. június 17.A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) nemrég lezajlott megyeközi értekezletén a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali Fórum képviselői is részt vettek. Az RMDE ismételten állást foglalt az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság egységének megőrzése. Az RMDE gazdasági–szociális kérdésekben nem ért egyet az RMDSZ eddigi vonalával, de a választásokig tartózkodni fog az RMDSZ tevékenységének nyilvános bírálásától. A küldöttek megválasztották az RMDE Vezető Tanácsát. Elnök: Miklós György geológus, alelnök: Kira Miklós üzletvezető, főtitkár: Láng János informatikus, gazdasági titkár: Neményi József közgazdász, a kormány versenytanácsának tagja, munka szociális ügyi titkár: Bánhegyesi József munkás, szóvivő: Nagy Károly nyug. egyetemi tanár, dokumentarista: Vargyasi Enikő programozó, pénztáros: Veress József, technikus. /RMDE: támogassák Ioan Rust! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./2004. augusztus 25.Neményi József Nándor közel tíz éve a Versenytanács tagja Bukarestben. A romániai magyar gazdasági újságírás nagyon nehéz helyzetben van, mert nincs magyar gazdasági hetilap. A Pulzus című hetilap három éve megszűnt, ennek több évig Neményi volt az állandó munkatársa. A magyar szakírás iránt továbbra sincs megfelelő érdeklődés. Neményi József Nándor elmondta, hogy lassan születtek meg az alapvető gazdasági jogszabályok, az igazi gondok azonban az alkalmazással voltak. Alapvető törvény a versenytörvény, az állami támogatások törvénye és a tisztességtelen verseny tiltásáról szóló jogszabály. A harmadikat alig alkalmazzák, mert nincs eldöntve, hogy melyik hivatal hatáskörébe tartozik. Az első két törvény napirenden van: két éven át, EU-integrációért felelős államtitkári minőségben ezek végrehajtásáért Neményi felelt. Hetente készített jelentést ezek végrehajtásáról a kormánynak. Azt látja, hogy nem fejezték be a privatizációt, nem működik olajozottan a piacgazdaság, ezeket a törvényeket sem lehet hatékonyan alkalmazni. Romániában visszatérő jelenség, hogy a privatizáció nem oldja meg a gondokat. Legalább hatszáz nagy, és további kétezer kis és közepes cég vár eladásra, ugyanakkor legalább ötezer per van folyamatban a rosszul sikerült privatizáció miatt. – Romániában az aktív lakosság 28,5 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, míg a bruttó nemzeti termékből a mezőgazdaság részaránya 11 százalék. A mezőgazdaság 95 százaléka privatizálva van, ez azonban a gondokat nem oldotta meg. Jelentős segítséget jelenthet az EU hárommilliárd eurós támogatása a román agrárágazat számára, ebből azonban zömmel csak piacra termelő nagyüzemeket lehet támogatni. Több mint kétmillió romániai munkavállaló dolgozik külföldön, zömmel fiatalok. A román munkaerőpiac nem vonzó. /Makkay József: Gyors reformok nélkül nincs fellendülés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./2004. szeptember 15.Befejeződött a POLITEIA – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület – által szervezett harmadik Torockói Diáktábor, amely a jövendőbeli jogászok, politológusok és újságírók szakmai műhelyének számít. A kolozsvári és temesvári politológián, jogon és újságírói szakon tanuló diákoknak egyetemi tanárok, lapszerkesztők, írók, jogászok, közgazdászok fejtették ki gondolataikat a regionalizmusról. A táborban négy lapot is bemutattak, a regionalizmussal, önrendelkezéssel, föderalizmussal foglalkozó Altera és Provincia lapokat, az ismeretterjesztő és tudományos Korunkat, valamint a Magyarországon megjelenő Tér és Társadalom című lapot. Megjelent Bodó Barna, a BBTE egyetemi adjunktusa a Politeia Alapítvány elnökeként a tábor egyik szervezője, Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió munkatársa, egyetemi oktató, Pomogáts Béla, Veress Emőd jogász és egyetemi tanár, Szokoly Elek, az Altera lap szerkesztője, a Pro Europa Liga elnöke, Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató, Balázs Imre József író, a Korunk szerkesztője, Neményi József Nándor egyetemi tanár, helyettes államtitkár, Hajdó Csaba, a Civitas tagja, vállalkozó, Bíró Béla egyetemi tanár, publicista és Szász Alpár Zoltán politológus, egyetemi oktató. /Ladányi Emese Kinga: Torockó. Zárt a POLITEIA harmadik diáktábora. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./2005. február 25.RMDSZ a kormányban, a prefektúrákon és az országos intézményekben: Kormányban Markó Béla – a művelődési, az oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt – távközlési és informatikai miniszter, Borbély László – közmunkaügyi és területrendezési megbízott miniszter, Winkler Gyula – kereskedelmi megbízott miniszter. Államtitkárok Cseke Attila Zoltán – Kormányfőtitkárság, Csutak István – Integrációs Minisztérium, Demeter Attila – Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium, Jakab István – Pénzügyminisztérium, Korodi Attila – Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, Kötő József – Oktatási és Kutatási Minisztérium, Markó Attila – Etnikumok Közötti Kapcsolatok Hivatala, Niculescu Tóni – Külügyminisztérium, Székely Ervin – Egészségügyi Minisztérium. Prefektusok Szilágyi János – Beszterce, Böndi Gyöngyike – Máramaros, György Ervin – Kovászna, Madaras Lázár – Mehedinti. Alprefektusok Burckhárdt Árpád – Maros, Dézsi Zoltán – Hargita, Horváth Levente Ákos – Arad, Marossy Zoltán – Temes, Riedl Rudolf – Szatmár, Seres Péter – Krassó-Szörény, Szakál András – Brassó, Végh Sándor – Szilágy. Központi intézményekben Asztalos Csaba – Elnök, Diszkrimináció-ellenes Országos Tanács, Birtalan József – Elnök, Közalkalmazottak Ügynöksége, Péter Elek – Vezérigazgató, Országos Ásványvíz Társaság, Tánczos Barna – Vezérigazgató, Állami Mezőgazdasági-tulajdon Ügynökség, Varga Gábor – Elnök, Szabadalmi és Találmány Hivatal, Gáspárik Attila – Alelnök, Országos Audiovizuális Tanács, Neményi József – Alelnök, Országos Versenytanács. /RMDSZ a kormányban, prefektúrákon és az országos intézményekben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./2005. június 13.Június 10–11-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Szakosztálya, valamint a tordai Petőfi Társaság Aranyosszék-konferenciát tartott, amelyen áttekintették a térség szinte minden tudományágra vonatkozó témáját. A főszervező Keszeg Vilmos többek között arra emlékeztetett, hogy bár 1989 után a civil társadalom részéről történtek lépések a regionális tudat feltámasztására, a politikum még nem fedezte fel Aranyosszéket. Neményi József Régiófejlesztés, regionalizáció az EU-integráció jegyében című értekezését Neményi Ágnes ismertette. Keszeg Vilmos Torda és Aranyosszék újrafelfedezése kapcsán méltatta a XIX. századi kutató- és népszerűsítő munkák szerzőinek (Orbán Balázs, Jankó János, Kőváry László, Jókai Mór, Benedek Elek) érdemeit. Egyed Emese gróf Teleki Domokos Torda vármegyei főispán 1815-ben kiadott vaskos verseskönyvéről beszélt. Bálintné Kovács Júlia az Aranyosszéken otthonra lelt örmények kiemelkedő sarjainak életművét méltatta. 1894-ben volt hasonló méretű rendezvény Tordán: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vándorgyűlése. Dr. Egyed Ákos, az EME elnöke leszögezte, a gyakran emlegetett nemzedékváltás hiányára cáfoltak rá a kétnapos fórum résztvevői. A párhuzamosan zajló előadások történelmi, hely- és kultúrtörténeti, néprajzi, szocio-antropológiai és nyelvészeti témájú értekezései között nehéz volt válogatni, jelezte Nagy Albert ótordai református lelkész, a helybeli Petőfi Társaság elnöke. Tordai XIX. századi színházélet, Thália két világháború közötti jelenléte, Balázs Ferenc alakja, a város és vidéke fazekassága, az oktatástörténeti kronológiák, a Jósika Miklós Irodalmi Kör megalakulása, tánckultúra, torockói építészet: megannyi izgalmas témakör. A konferencia előadásait kötetben kiadják. /R. P. I., Ördög I. Béla: Gazdag mozaikkép Aranyosszékről. Monstre konferencia a régió múltjáról, társadalmáról, kultúrájáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./2006. szeptember 7.Traian Basescu államfő megerősítette tisztségében Alexe Gavrilát, a Versenytanács alelnökét, valamint Neményi József Nándort és Stefan Neagoét, a tanács tagjait. /Megerősítették tisztségében Neményi József Nándort. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./2007. szeptember 11.Erősödőben vannak az RMDSZ-en belül azok a szociáldemokrata illetve demokratikus újbaloldali tömörülések, amelyek a szociális problémák megoldását, az életszínvonal javítását szeretnék elérni, és amelyek Kerekes Károly Maros megyei képviselőt, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottságának a tagját is megnyerték ügyük támogatására. A platformok a civil szervezetként hasonló célokért kardoskodó Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) támogatását is élvezik. Az RMDE gazdasági és szociális problémákkal foglalkozó alelnöke, Neményi József elmondta: Kerekes Károlyt már jóval a múlt hét végi SZKT előtt kérték fel arra, hogy a nagyrészt közös elveket valló szociáldemokrata és újbaloldali tömörülések élére álljon. /(balázs): Erősödik a baloldal az RMDSZ-ben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./2007. szeptember 25.Kolozsváron találkoztak a hét végén az RMDSZ két, szociáldemokrata, illetve demokratikus újbaloldali tömörülésének a képviselői, akik a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületével (RMDE) és Kerekes Károly képviselővel, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottságának titkárával folytatott beszélgetések során eldöntötték, hogy egyesítik erőiket. Az ily módon megalakult platform az RMDSZ színeiben a szociális problémák megoldása, illetve az életszínvonal javítása mellett kardoskodik. Vezetését Kerekes Károly marosvásárhelyi képviselő, gazdasági vonalon pedig Neményi József, a Versenytanács tagja vállalta el, akik szerint egy olyan modern, a nyugati mintájú szociáldemokrácia értékeit képviselő platform jött létre, amely korszerű programjával képes lesz nyomatékosabban képviselni a szegény(ebb) sorsú magyarok érdekeit. /(balázs): Megalakult az RMDSZ új platformja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./2008. február 20.Két héten belül megalakulhat az RMDSZ újjászervezett Szociáldemokrata Tömörülés, RMDSZ platform, Kolozs megyei szervezete – derült ki a platform országos vezetőjének, Kerekes Károly Maros megyei képviselőnek, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottsága titkárának Kolozsváron tartott találkozóján, amelyen jelen volt a tömörülést támogató Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete is. Neményi József Nándor, az RMDE alelnöke vázolta a gazdasági helyzetet. Kerekes Károly az őt elkísérő, nemrég megalakult Maros megyei platform vezetőségét mutatta be, Gál Éva, Bíró Csaba és Toldi Gyöngyvér személyében, majd két, a platform nevében előterjesztett törvénykezdeményezésről számolt be: egyik a 18 évesnél idősebb iskolások esetében biztosítaná a gyerekpénz további folyósítását, a másik pedig az özvegyi nyugdíj kiutalása esetében a mindenkori átlagnyugdíjban határozná meg a jelenlegi 364 lejes plafont. /(balázs): Alakulóban a megyei szocdem platform. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./2008. szeptember 16.Istentisztelettel, majd koszorúzással emlékezett a sárvásári faluközösség Lakatos Istvánra /1904-1993/, a Romániai Szociáldemokrata Párt egykori elnökére és országgyűlési képviselőre, születésének évfordulóján. Neményi József Nándor címzetes államtitkár ismertette Lakatos István élettörténetét. 1950-ben letartóztatták. 1964-ben szabadult tizenöt év börtön letöltése után. Bánhegyesi József, az RMDSZ szociáldemokrata platformjának elnöke a jelenlegi politikai viszonyokról ejtett néhány szót, majd Vekov Károly parlamenti képviselő felszólalása után a záróbeszédet a helyi tiszteletes tartotta meg. Elmondta: a falunak szüksége van támogatásra, amit iskolabuszra szeretnének fordítani, mivel a helyiek elég sok esetben anyagilag nem bírják az ingázást. Bejelentették, hogy a sárvásári iskola a jövőben Lakatos István nevét fogja viselni. /Füstös Tímea: Sárvásár. Lakatos Istvánra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./ Önéletrajza: Lakatos István: Emlékeim /Appendix, Marosvásárhely, 2005/2009. március 18.Hogyan tovább, RMDSZ? – teszik fel a kérdést az RMDSZ társult tagjaként működő Magyar Dolgozók Egyesületének tanácsosai, közel 20 éve a szövetség tagjai. Olyan hangok hallatszottak, hogy ennek a jövendő RMDSZ-kongresszusnak nincs tétje, mert nem lesz elnökválasztás. Valójában fontos a tevékenység irányának, a követendő célnak az újrafogalmazása. Az RMDSZ ellenzékbe került, nem kell többé egyik vagy másik párthoz alkalmazkodnia, hanem visszatérhet eredeti rendeltetéséhez, a romániai magyarság nemzeti érdekeinek a szolgálatához. Ehhez az RMDSZ-nek meg kell szabadulnia az elavult neoliberális dogmáktól. Az RMDSZ új gazdaság- és szociálpolitikájának meghatározásakor a kisjövedelműek, tehát a többség érdekeiből kell kiindulnia. Az RMDSZ programja szerint a szövetség alapvető célját „a magántulajdonra épülő piacgazdaság kiépítésében” jelöli meg. Ezt az egyesület tanácsosai ellenzik, a magántulajdon mellett állami és csoporttulajdonra is szükség van, szerintük szociális piacgazdaságra van szükség. Ugyancsak meg kell változtatni a preambulumban szereplő másik neoliberális elvárást: „Törekedni kell az állam központi és helyi gazdasági szerepvállalásának további csökkentésére”. /Nagy Károly, Neményi József Nándor, Péter György: Hogyan tovább, RMDSZ? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./2015. december 2.Románia, ahol nem értik az idők szavát„A román mezőgazdaságban nehéz talpon maradni, mert az élelmiszerforgalmazás zömét bonyolító multinacionális üzletláncok nagy tételekben hozzák be külföldről az olcsó árut” – beszélgetés Neményi József Nándor agrárközgazdásszal, a Versenytanács egykori tagjával. – Van annak üzenete, hogy a volt ügyvezető kormányfő, Sorin Cîmpeanu, illetve az új miniszterelnök, Dacian Cioloş mezőgazdasági szakemberek? – Sok évtizedes tapasztalat mondatja velem, hogy a leggyengébb agrárszakember is többet ér, mint sok értelmiségi szakma képviselője. Ez még akkor is igaz, ha sokan nem értenek velem egyet. A román és a romániai magyar politikában sok politikusnak semmiféle szakmája nincs, semmihez nem ért, mégis úgy gondolja, hogy a politika az ő felségterülete. Hogy két kiváló agronómus váltja egymást a román kormány élén, ez egyféle normalitást jelez: eljött az ideje a szakértőknek, akik szakmájukban már letettek valamit az asztalra. – Pedig ma sok babér nem terem a mezőgazdasági szakembereknek... – A frissen végzett mezőgazdászok valóban nehezen tudnak elhelyezkedni Romániában. Rendszertől függetlenül mezőgazdasági szakemberre azonban mindig szükség volt, és ha azt akarjuk, hogy a termőföldeknek ne csak a fele legyen megdolgozva, akkor szaktudásukra szükség lesz. Agronómus nagyapám évtizedekig volt gazdatiszt Hadréven: kora tavasztól késő őszig éves szerződéssel szegődött el farmvezetőnek, és a teljesítménye alapján mindig megújították azt. Ilyen felelősségvállalásra lenne szükség, hogy az önellátás zsákutcájában vergődő román mezőgazdaság piacra is termeljen. – A rendszerváltás után is a Kolozs megyei mezőgazdasági üzemek hitelezésével foglalkozott, mígnem rendre mind felszámolódtak. Hogyan került ebbe az állapotába a mezőgazdaság? – Összesen 27 évet dolgoztam a kolozsvári agrárbankban, ebből a rendszerváltás után mintegy ötöt. Átéltem a mezőgazdaság leépülésének a legsúlyosabb időszakát. A földtulajdonosok nemcsak a gyereket öntötték ki a fürdővízzel, hanem a kádat is kidobták. Nem értették a szövetkezés előnyeit, nem bíztak egymásban. 1990 első hónapjaiban a megyei mezőgazdasági szakbizottság alelnökeként több faluban is megpróbáltam elmagyarázni, hogy hagyják meg a szövetkezeteket. Volt, ahonnan menekülnöm kellett, nehogy megverjenek. Az emberek önhatalmúlag széthordták a termelőszövetkezetek vagyonát, a közprédát senki nem akadályozta meg. Sem a gazdák, sem a hatóságok nem értették, hogy igazságtalanságot nem lehet megoldani egy másik igazságtalansággal. – De azokat a mezőgazdasági nagyüzemeket sem lehetett megmenteni, amelyeket nem hordtak szét. Ha ezek eredményesen működnek, az emberek nem jöttek volna rá, hogy érdemes nagyobb területen gazdálkodni? – Az eredendő bűn az, hogy Romániában nem volt előkészítve a gazdasági rendszerváltás. A gazdák azt hitték, hogy pár hektáros területeken képesek kifizetődően termelni. Amikor láttuk, hogy a termelőszövetkezetek menthetetlenek, az állami mezőgazdasági vállalatokat próbáltuk támogatni. De ez a törekvés is vakvágányra futott. Amikor 1996-ban a Versenytanácsnál dolgoztam, az állami nagyüzemek számára még mindig bukaresti minisztériumok határozták meg a mezőgazdasági termények árát. Ion Iliescu nem akart árfelszabadítást az élelmiszerpiacon, a nagyüzemek pedig nem lehettek a maguk urai. – Az elmúlt 25 évben hiányzott az átgondolt agrárhitelezés. Mi ennek az oka? – A mezőgazdaság jó profitrátája évi 5-6 százalék. A kilencvenes évek száz százalék fölötti kamatszintjét mezőgazdasági termelők nem tudták megfizetni. A Văcăroiu-kormány bevezetett ugyan kedvezményes agrárhitelt, az agrárbank azonban a csődbe ment nagyüzemektől nem tudta behajtani a tartozásokat. A működő agrárhitelezéshez agrárbiztosítás és közraktározás is kell. A piaccentrikus mezőgazdaság sok induló tőkét igényel. Az elmúlt évekig a kedvezőtlen gazdasági körülmények nem tették lehetővé magánkézben levő nagyobb farmok létrejöttét, az uniós csatlakozás után pedig az EU-n belüli hatalmas túltermelés lett a román mezőgazdaság kerékkötője, amit az orosz embargó súlyosbít. Ma ugyanaz a helyzet Romániában, mint a harmincas évekbeli gazdasági válság után Amerikában: csak a legjobb minőségű földeket érdemes megdolgozni, ott, ahol a búza hektárhozama legalább 5-6 ezer és a kukoricáé 8-9 ezer kg. A román mezőgazdaságban nehéz talpon maradni, mert az élelmiszerforgalmazás zömét bonyolító multinacionális üzletláncok nagy tételekben hozzák be külföldről az olcsó árut. – Tizenhat évig dolgozott a Versenytanácsban, Bukarestben. Ennek a hivatalnak szabták feladatként a piacgazdaság alapvető szabályainak lefektetését és ellenőrzését. Miért alakult ez ennyire nehézkesen? – Amikor 17 hónap parlamenti képviselői mandátum után bekerültem a 10 tagú Versenytanácsba, szakmailag kiváló csapat fogadott. Kollégáim többsége bukaresti egyetemeken tanított, de volt közöttünk az energetikai kérdések szakértőjeként a Közel-Keletről hazahívott kőolajszakember is. Hiába dolgoztam 27 évet banki hitelezésben, mert nem juthattam ki külföldre, nem volt rálátásom a nagyvilág gazdaságára. Ezt a hátrányt sok munkával kellett behoznom. Az, hogy Romániában megkésve indult a piacgazdaság, nem egy-két hivatal hozzáállásán múlott. Amikor bő egyéves munkánkat követően a norvég–francia kombináció alapján kidolgozott versenytörvényt 1996 májusában megszavazta a parlament, kiderült, hogy nem lehet alkalmazni. – Miért? – A piacgazdasághoz a legalapvetőbb feltétel, a verseny hiányzott. És a további járulékos törvények, valamint a mintegy 25 állami szabályozó hatóság az energetika, a turizmus, a távközlés és számos más területen. A versenytörvénynek a piacgazdaságot szabályozó működéséhez még évekre volt szükség, miközben néhány multinacionális nagycég – elsősorban a mobilszolgáltatók – a szabályozatlan piaci körülményeket kihasználva, degeszre keresték magukat. Beengedték a piacra a multinacionális nagycégeket, de a működésüket felügyelő állami szabályozást csak 5-6 év múlva léptették életbe. A kilencvenes években két dolog ütközött egymással: a piac- és a tervgazdálkodás. – Mikortól lehetett csomagban alkalmazni az új piacszabályozó törvényeket? – A versenytörvény makrogazdasági törvény, amely a piaci viselkedésmódot szabályozza, ami viszont nem működhet csődtörvény nélkül: aki nem bírja a versenyt, annak le kell lépnie a piacról. A legtöbbet kormányzó Szociáldemokrata Párt félt a csődtörvény bevezetésétől. Úgy gondolták, jobban megéri életképtelen vállalatokat fenntartani, mint a csődeljárás okozta szociális robbanást kezelni. A csődtörvény csak a kétezres évek derekára lett működőképes. – Ez együtt járt a szocialista nagyipar még megmaradt nagyvállalatainak a felszámolásával. Törvényszerű volt ennek az iparnak a leradírozása a térképről? – Az igazi bajok a rendszerváltás utáni években gyökereznek. A hatalmon lévő politikai elit nem mérte fel a privatizáció előtti román ipar pontos látleletét. Petre Roman miniszterelnök azt mondta, a román ipar egy ócskavashalmaz. Ez nyilván így nem volt igaz, mert bizonyos részeit jó stratégiával meg lehetett volna menteni. Az viszont nem vitás, hogy a román ipart túlzott energiafogyasztó technológiákra építették, a modernizációhoz pedig hiányzott a hazai erőforrás, illetve ennek szerepét alábecsülték. A multinacionális cégek egyoldalú színrelépésével az volt a legnagyobb baj, hogy az általuk diktált modernizációból és technikai haladásból a román gazdaság és a román fogyasztó alig részesült. – A nagyprivatizáció tehát kényszermegoldás volt? – A román nagyprivatizációban igazából nagyon kevés a sikertörténet. Most hirtelen a Dacia gyárra gondolok, de erről is azt kell tudni, hogy a Renault aprópénzért vásárolta meg, miközben a román állam a francia céget hosszú évekig hatalmas állami támogatáshoz juttatta. Ugyanez a forgatókönyv ismétlődött számos állami nagyvállalat esetében. A kommunista hőskorban mintegy negyvenezer embert foglalkoztató galaci Sidex kombinátot az indiai angol befektető – bevallása szerint – olcsóbban vette meg, mint amennyiért lányának villát vásárolt London egyik külvárosában. Igaz, a Sidex hatalmas adósságállományát is átvállalta. Az új tulajdonos a vasércet és a szenet Oroszországból importálta vámmentesen, de sok egyéb állami kedvezményt is kapott. Ha végignézzük a nagyprivatizációs tranzakciókat, gyakorlatilag mindenhol ugyanaz történt: minimális vételár és évekig tartó hatalmas állami támogatás volt a magánosítás ára. – Említette a kilencvenes évek nehéz gazdasági helyzetét: ahhoz képest ma nagy az árubőség. Ha az embernek egy jobb munkahelye van, akár élhető ország is lehet Románia. Ma már működik a piacgazdaság? – Azt hiszem, Bukarestben mérhető le leginkább a fejlődés mértéke. Óriási a felhozatal: normális minőségű árut lehet vásárolni normális áron. De nem ez az egyedüli arca Romániának. Van egy bukaresti, kolozsvári és temesvári Románia, és van egy vaslui-i és botoşani-i is, ahol a nyomor és a mélyszegénység jellemző. Az ország többi részei a két véglet között mozognak. Miközben hivatalosan 7-8 százalékos a munkanélküliség, legalább hárommillió ember dolgozik külföldön. A viszonylagos gazdasági fellendülést hozó multinacionális nagycégek azonban csak addig maradnak a román piacon, amíg éves profitjuk legalább ötven százalék. A mezőgazdaság jó része ma sem termel piacra, csak önellátásra. Kulcskérdés, hogy az új kormány mit kezd ezzel. Habár az Európai Unió nem támogatja, a román agrárágazat fennmaradásához okosan kigondolt protekcionizmusra van szükség. Romániát összességében a befejezetlen múlt traumája kísérti. Az 1990-ben történt négy-öt bányászjárás hosszú időre megpecsételte az ország jövőjét, amivel napjainkban megint lehetne mit kezdeni, ha nem egy olyan fiatal nemzedék lenne a munkaerőpiacon, amelyet az elmúlt 25 évben jórészt azok a tanárok neveltek, akik maguk sem értették az idők szavát. Makkay József Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-30 | 31-49
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
